Anita és a magam nevében is köszönöm szépen, hogy ilyen sokan olvastátok az első részt (aki még nem tette, vagy újraolvasná, ITT eléri). Nos, ahogy ígérve lett, itt a folytatás, melyben Anita ír a magányról, egy barátról, de megmutatja kreatív oldalát is. Továbbá szappan és egy gyors desszert ennek a résznek a plusz velejárója :-)
Menekülés
a magány elől nyitott szemmel
Üres a
lakás, kint zuhog a hó. Egyedül érzem magam. Furcsa ez a decemberi költözés. A
páromnak év végi hajrá, miközben még csak ismerkedik a teendőkkel és
kollégákkal. Persze máris karácsonyi céges bulikra kapott meghívást. Én meg itt
ülök a nagy magányomban és agyalok. Soha nem éreztem magam egyedül igazán. Nem
vagyok az az unatkozós típus. Mivel kiskoromban is a könyv volt a legjobb
barátom, most is hozzá fordulok. Rejtő Jenőt olvasok és Agatha Christie-t.
Könnyűre és szórakoztatóra vágyom. A recept bevált.
Aztán rá
kell jönnöm arra is, hogy mekkora terület is tartozik az új otthonunkhoz. Van
tér, van bokor, fa és itt-ott szakadt drótkerítésrész. De ami a legjobb, hogy a
hirtelen jött hóesésben lapátolhatok. A melegítőruha is elég lenne, akkora
terepen tolom és kaparom a letapadt havat. Közben élvezem a friss, harapós
levegőt. A testmozgás és a szabad levegő csupa jó gondolatot elindít bennem.
Miért is
van az, hogy az emberek olyan sokszor érzik magányosnak magukat? Nem nagy
kunszt pedig saját magunkat elszórakoztatni és élni, élvezni az élet szabad
óráit, pillanatait. Ma már az internet is megadja számunkra a virtuális
társainkkal való kapcsolattartást, beszélgethetünk ingyen órákat, sőt
okosabbnál okosabb, kreativitást fejlesztő ötletet találhatunk. Ez a fajta önző
világ valójában ki van éhezve a társas aktivitásra. Ha máshogy nem is, legalább
írásban, kommentben, fórumon való visszajelzések formájában. Nem magamnak
takarítok, nem magamnak főzök, nem azért osztom meg a karácsonyi képeslapot a
facebookon, hogy egyedüllétemet igazoljam. Vágyom a visszajelzésre és mások
szeretetére, elfogadására. Igen, akkor rossz érzés egyedül lenni, ha már a
teljes ötlettelenség, a teljes érdektelenség lesz rajtunk úrrá. Nem merünk szembenézni
saját gondolatainkkal, saját belső indíttatásainkkal, tehetetlenséget élünk át
és sikertelenséget, amiért éppen akkor és ott nem vagyunk társas közegben. Más
pedig nem segíthet ezen, csak mi magunk. Mi vagyunk felelősek a saját
gondolatainkért és vágyainkért, tetteinkért és élményeinkért, örömünkért és
vállalt bánatunkért. Hát tessék akkor kizökkenni kicsit az önsajnálatból, aztán
belevágni valami szórakoztatóba és időkitöltő tevékenységbe!
Nekem az
első pár nap idegenben nagyon sokat adott. Utólag jöttem rá, milyen remek, hogy
újra többet olvashatok, szabadon tehetek-vehetek a lakásban, hogy akkor főzök
és azt, ami nekem tetszik, sőt, alhatok, tévézhetek és netezhetek órákat, senki
nem szól rám, miért így és ezt teszem. Egyedül lenni akár órákra, akár napokra
olyan felszabadító élmény, olyan önismereti tréning időszak, amiből igazán
sokat tanulhatunk. Bárcsak ne mástól várnák oly sokan a segítséget, a
megoldásokat! Nem is értem…
Megjelent
az első barát
A nagy
terepbejárások és hótakarítás közepette észre sem vettem, hogy rám sötétedett.
Igyekeztem vissza a kapuhoz, amikor megjelent Macs. Hangosan és egyértelműen
jelezte, hogy dolgom lesz vele. Soha nem volt se kutyám, se macskám, de egy
pillanatra sem gondolkodtam azon, hogy ennek a gyönyörű, fekete-fehér foltos
macskának a lakásban a helye. Legalábbis közös megegyezésünk alapján és a
felállított szabályok szerint. Macs sokat beszélt és nem volt igazán éhes.
Nem
volt szívszorítóan sovány, sőt kifejezetten magabiztosan mozgott az emberek
között. Négy nap múlva rájöttünk, hogy csupán társaságra vágyott és éppen akkor
mi voltunk a kiválasztott partnerek ehhez. Idevalósi lehet, a környéken
született, de a gazdája a mai napig nem jelentkezett érte. Nálunk pedig házon
belül nem maradhatott sokáig, mert nem terveztünk egyelőre egy állattal együtt
élni. A barátság azonban egyértelműen kölcsönös volt. A napirend gyorsan
kialakult. Ő jött utánam, beszélt és aludt a hasamon, vagy az általa
kiválasztott kanapén. Ha valahova nem engedtem felmászni, vagy belépni, csak
tapsolnom kellett, s máris kihátrált. Tudta és elfogadta a határokat. Én kora
reggelente kiengedtem a házból, hogy kint végezze el a dolgát, majd szaladt
vissza velem a melegbe. Végül a párom egyik közelben lakó munkatársa fogadta be
házi áldásként ezt a kis értelmes dögöt, mivel hozzá is behízelegte magát egyik
nap. Azóta sem bánom azt a pár hetes megosztott életet. Ő úgy jött és ment el,
ahogyan egy macskától az elvárható. Néha ma is találkozunk. Sokkal
bizalmatlanabb velem, de ha éppen unatkozik és úri kedve úgy diktálja, örömmel
dumál hozzám, amíg kint tevékenykedem a kertben. Én meg így szeretem, és így
fogadtam el őt. Az első itteni kis barátunkat, aki osztozott velem a
magányosabb napjaimban.
Bezártságban
jön meg az ihlet
A télnek
volt még két számomra igazán fontos előnye. Egy: imádom a világosságot és
frissességet hozó havat, és ezt megadta nekem az a tél. (általában nem
fukarkodik velem e téren a természet, de az ország- és külföldjáró vérem tesz
is róla, hogy előbb-utóbb belefussak a vágyott képbe és érzésbe) Kettő: a
lakásba hosszabb időre bezárva duplán kell kreatívnak lenni.
Ilyenkor
sütök és valamit újítok. A citromkrém elsőre is sikeres édesség, és olyannyira
egyszerű, hogy a kudarc kizárt. Merem ajánlani gyerekeseknek és megrögzött antitálentumoknak
is. Tojásfehérje vagy habtejszín, tejföl, cukor (én vagy gyümölcscukrot, vagy
nádcukrot használok), pár szem babapiskóta és citrom a hozzávaló. A hab
felverése és minden egyéb összetevő összekeverése után kész is a krémünk,
amiből pohárba, vagy kompótos tálakba rétegeket pakolunk: egy sor krém, egy sor
piskóta. Nevezhetjük a magyar tiramisunak is, a lényeg, hogy olcsóbb és
ugyanolyan finom, örömmel ajánlom bárkinek, aki édesszájú. Érdemes 1-2 órára
hűtőbe tenni a kész cuccot, hogy a piskóta is átvegye az ízeket. Gombóc
Artúréknak csokireszelék is dukál a tetejére, de mivel citrom héjával és
levével ízesítettük a krémet a citromkarika sem rossz választás a díszítésnél.
Vegyétek egyétek!
Ha pedig
egyszer beindul nálam a kreatívkodás én nem állítom le az agyam. Még Pesten
kattantunk rá a szappankészítésre, aminek az amatőr és legegyszerűbb
verziójánál azóta is kitartunk. Valamilyen zsiradék/olaj, színesítő és
szagosító anyagok, kis nátrium-hidroxid (lúg, nekünk is a
boltban termett) és víz az összetevő, ennyi az egész. Jó, nem árt még hozzá egy
megbízható összetevő-kiszámító táblázat és egy botmixer sem. Táblázatért
kattints ide, közkincs a neten a sok hasznos infó mellett: http://hazikence.hu/szappanrecept-kalkulator
Direkt nem magyarázom el a hogyant, mert ebben a játékban pont az a jó, ha
magad kísérletezel az anyagokkal. De a siker garantált! Egy jó tanács, amit a
fenti oldalon is leírnak: a lúg baromira felmelegszik, így egy zárt befőttesüvegben
olvaszd fel, miközben a mosogatóban áll a hideg víz, és te abban hűtöd az
üveget. A felolvasztott lúgnak a gőze mérgező, így lehetőleg ne a kiöntéskor
mélyítsd el a belégzési technikádat!
Olvass utána és nézz körül a spájzodban fűszerek, gyógynövények, kávé,
tea, kakaó, vagy bármi izgalmas színű, illatú, ízű alapanyagnak való között. Én
csináltam már kávésat (jó dörzsis szappan lesz, halál a narancsbőrre!!!),
levendulavirágosat, citromhéjjal és citromfűvel „ízesítettet”, a többire nem
emlékszem… Egy biztos, ha erős és hosszan tartó illatot is szeretnél, 100 % bio
illóolajjal tudod feltuningolni az összekeverendő masszát. A mindenféle kétes
eredetű, nem bio illóolaj allergizáló hatású lehet, szerintem ne ezen spórolj!
Apropó házilag elkészíthető kencék és olajak: amióta itt élek, távol a
fővárostól… (megint egy apropó, láttátok az Út a vadonba - Into the wild című
Sean Penn rendezésű filmet?? Tessék megnézni és zsebkendőt bekészíteni!) Tehát
itt vidéken élve olyan ihlet szállt meg, hogy az agyam és lelkem is szárnyal.
Vétek nem kihasználni a saját gyártmányú kencék és egyéb örömet is okozó
felszerelések elkészítését, utánajárni a hogyanoknak és megtanulni az
alapanyagok végtelen sorát. Jövök még ilyen hasznos és élvezetes témákkal, de
most irány a szoba és egy jó regény.
A következő részben utazunk egy
kicsit, és reményteljes álláskeresésbe kezdek. Nem árulok el nagy titkot azzal,
hogy kudarcos sztori lesz.
Abonyi Anita
fotók: Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése