2. rész:
1.rész:
Egy
munkás hétköznapon, este hat körül érkeztem meg az áramszolgáltató irodájába.
Rövid várakozás után meg is kaptam a bebocsáttatáshoz szükséges cetlit. „Az Ön
sorszáma a 123-as, és ötödik a technikai munkatársainkra várakozók sorában.” –
mondta kedvesen az ügyfélszolgálatos férfi. „Az legalább egy óra.” – summáztam
félhangosan. „Legalább” – válaszolta a fiatalember. Ötvenhét perc múlva villant
fel a sorszámom. Optimistán léptem a hölgyhöz, noha hét hónapja rendeltük meg
az áramot a telekre, és még mindig nem volt bekötve. Most azonban kezemben volt
a papír, mellyel, gondoltam, pontot tehetünk az ügy végére. A nő tüzetesen,
hosszan vizsgálta a lapot. Majd felnézett, és ezt mondta: „itt még van három
sor, amit az Ön villanyszerelőjének kellett volna kitöltenie. Sajnos, nem tudok
intézkedni.” Majdnem elbőgtem magam. De önuralmat gyakoroltam, és csendben,
lassan, összefoglaltam a tudnivalókat: „Tehát Ön azt mondja, hogy most nem
tudom ezt elintézni. Várnom kell valakire, akik majd egyszer jönnek, feltúrják
a telek előtti utat, innen fogom megtudni, hogy lefektették a kábelt. Akkor
kell visszajönnöm ezzel a papírral, amelyre még a villanyszerelővel rá kell
íratnom három adatot. Stimmel?” A nő kerek szemmel nézett rám, mert annyira
erőltetett volt a nyugalmam, hogy azt hitte, a következő pillanatban kitör
belőlem az állat. „Igen, pontosan.” – mondta ő. Én csendben összecsomagoltam a
papírjaimat, és távoztam. Három nap múlva feltúrva találtuk az utat. „Ezek
szerint lefektették a kábelt” – summáztuk, és visszamentünk a papírral. Április
22-től november 25-ig így sikerült áramot csiholnunk a telekre. Az idegeink
(más miatt is) addigra már rongyokban… de a megnyugtató, a békét hozó csoda
most sem maradt el.
Alapozás.
December
9-én hatalmas szivárvány feszült Budapest egén. Az emberek megosztották a neten,
fotózták, beszéltek róla. De nem hiszem, hogy valakinek is akkora örömet
okozott volna ez a télen szokatlan jelenség, mint nekünk. Aznap tűzték ki
ugyanis házunk alapját. És a szivárvány, mint fél évtizeddel ezelőtt, szintén
megerősített minket abban, hogy jó úton járunk. (2007 nyarának elején,
találkozásunk idején, rövid időn belül háromszor láttunk kettősívű szivárványt.
A harmadik égi jel éppen leánykérés napjára esett. A válasz sejthető volt. Tíz
hónap múlva összeházasodtunk. Ennek öt és fél éve immár.)
Karácsonyig,
az időjárás miatt készen is lett az alap, már csak az utolsó simítások vannak
hátra. Tele vagyunk izgalommal, néha békével, néha ideggel, de rendületlenül
hisszük: jó úton járunk.
Írta: Timi
Fotók: Timi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése